Ma sac fél perc alatt jó kedvre derítettem három emberkét a környezetemben. Úgy döntöttünk, hoy meglepjük magunkat egy kis kínai kajával, két kedves kollégámmal elindultunk ki az épületből, eddig úgy működött, hogy két érintés egymás után, és két ember ki is tudott menni akár egy kártyával is, ezt természetesen objektum védelmi okokból megváltoztatták, csak hát én nem értesültem erről. Gondoltam jó fej leszekés kiengedem a szaktársnőt, eddig nem is volt gond, de én már bent rekedtem, majd a ki be érintgetésnél teljesen megrekedtem. Mázli gyanánt egy kedves biztonsági őr kezdett el nekem mosolyogva segíteni, így néhány érintgetés után ki sikerült jutnom. Visszafelé már szemfüleseebb voltam, becsekkoltam és a kolegina kicsi kacsójába helyeztem a bejutás kártyáját. Gondoltam itt vége is a poénhegynek, de szemfüles biztonsági őrünk az emlékezetébe véste a kis jelenetet, így hazafelé hiába jutottam ki rém egyszerűen, az elköszönésben minden benne volt... :D Nagyon aranyos volt, lopott egy kis napot a ködös napomba, szeretem a közvetlen kedves embereket! :D
mágneskártyák és beléptetőkapuk....
2008.12.29. 21:28
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://jekaizmus.blog.hu/api/trackback/id/tr5847632
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.