B@sszuskulcs

 Soha nem láttam még így, mindig ő volt az erős és a bátor, mindig vigyázott rám, még ha nem láttam akkor is, ő volt az, akire bármikor támaszkodhattam, támaszkodhatok, tegnap mégis szilánk volt csupán. A teljes kép egy apró szilánkja, aki félelemtől remeg, mert nem tudja, hogyan is lesz a holnap. Egyedül van, hiába a tömeg. Remeg és nem ért semmit. Kihúzták a talajt a talpa alól és nincs visszaút, nincs védőháló, a kemény padlóra érkezett. Régen volt mikor ugyanezt éreztem, csak nekem nem volt semmim, amiért felelősséget kellett volna vállalnom. Most ő volt a bukógalamb, aki először bukott alá igazán, és nem tudja feldolgozni, mert hirtelen volt és váratlan, nem számitott rá, nem számíthatott rá, hiszen kiszámíthatatlan volt. Valamit elvettek tőle, amit biztosnak, s talán öröknek hitt, de nem az, sosem az. Áll a préri közepén, s nyújtja a kezét a segítségért, de nem látják őt, csak a varjak kárognak felette vészt jósolva, hiszen ezért tartjuk őket, hogy átkokat szórjanak a fejünkre. Meleg tenyerembe venném, hogy vigyázzak rá, megcirógassam szürke csapzott tollait, hogy megnyugodjon, szíve ne zakatoljon az idegtől, a félelmei elmúljanak. Nem tehetem meg, látom a kezét, meg akarom fogni, ki akarom húzni a varjak gyűrűje alól de nem tudom. Gebeszkedek és küzdök, de nem tehetek semmit egy picit kellene hosszabb kéz, hogy legalább egy ujját el tudjam kapni és ne engedjem el addig még nem lesz biztonságban. Állok a préri szélén és tehetetlen vagyok. Dühös leszek a tehetetlenségemtől és nincs másom a számára, csak egy két kedves érdeklődő szó és egy ölelés, hogy vagyok, és igyekszem biztosítani arról, hogy most is ott vagyok, pedig nem vagyok ott, hiába akarok ott lenni nem tudok, mert nem tudom jobbá tenni a világát, hogy megóvjam őt az emberi gyarlóság és számítás lelelményes csapdáitól, és tudom, hogy nagyon bántja, hogy megszűnt a biztonság, amit kötelességének érez, hogy a családjára ontsa. Tehetetlen vagyok, és belepusztulok, mert mindenem odaadnám, hogy boldog legyen a telefonban a hangja, újra boldog és nyugodt legyen a hangja...