Az elmúlt napok mélabúját felkorbácsolni igyekezett néhány aprócska momentum, ami mosolyt csalat az arcomra. Jól esnek az ilyen kis szösszenetek, hiszen még másnap is mosolynak indulnak az ajkaim mikor az eszembe jut. A minap metróra szálltam, mert ugye egy hatalmas élmény a kukaccal utazni, két komoly megálló maximum 6 perc, egy négy perces és egy két perces apró menet az érkezés beteljesült élvezetéig, amit a mozgólépcső koronáz meg, bár a cselekmény a kukac bendőjében zajlott. A saját előre kalibrált, direktben legyártott mogorva arccal felpakoltam magam a szerelvényre, hogy betámasszam magam egy sarokba erre a pár percbe, ahol stabil vagyok (és nem Deák Bill), feltűnt egy srác, aki néhány lépéssel később szállt fel, mint én, majd addig helyzekedett, hogy kellemesen rálássunk egymásra. Nekem egy kellemes félmosoly csússzant az arcomra, még ő a félállásból feltűnés nélkül figyelek, hogy csak a perifériámban lássam testhelyzetet vette fel. Nagyon aranyos volt, jót mosolyogtam rajta, mert én mocskos módon provokálva tetőtől talpig letapogattam mint a legújabb chrome terminátor lady, de nem voltam elég gonosz, vagy ő volt túl nyulbéla, így elmenekült a 4 perces menet után, vagy lehet, hogy kár volt áldozat kereső tekintettel letapogatni és scannalni? ááááuuuuu Ezt már sosem tudom meg!

A másik kedvenc szösszenetem egy nagyon kedves barátnőm, hogy is fogalmazzam meg finoman, gyászos szerelmi életéhez (ill annak hiányához) kapcsolódik. Hosszú hónapok óta (január, most március van) gyúrják egymást a "pasi"-nak kikiáltott nyúlbélával, hogy mit is kezdjenek egymással. Az alapeset az volt, hogy felvállalják egymást, de teljes titokban, ezzel még gond sem lett volna, de hát ez sem történt meg, valami gond van az adott úriemberrel, ha nevezhetem így azután a bizonyos 68-as szex után. Nem, nem írtam el, tudom mire gondolsz te kis hamis, arra a bizonyos 69-esre, ahol mindketten jól érzitek magatokat, de ez a 68-as volt, és mikor szorgoskodó leányzónk került volna sorra, hogy ő is megízlelje a mennyei mannát, amit ő már szervírozott "kedvesének", akkor a kedves bejelentette, hogy "Bocsi, megy a buszom!" ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ és még egy Á. Taxi, éjszakai vagy valami egyéb? Nincs nála kp, és nincs egy ATM sem a környéken, hiszen falun lakunk, vagy a főváros nem falu? Szinte egymást érik a bankok, ahol ugye pénzhez lehet jutni és mi van akkor, ha már együtt vannak, akkor miért nem alszalnak együtt? Hagyjuk... soha nem fogom érteni a férfiakat, vagy már divatja múlt az adok-kapok, nőmmel alszok? szánalmas... buááá

Mivel 3 a magyar igazság, és a ráadás ma érdeklődés hiányában elmarad, így a mai, ill az időt nézve már tegnapi sztorimat kell megosztanom veletek! Kankalinnal vásárlás céljából ütemesen megközelítettük azt a baromi nagy monstrumot, amit az emberek plázának hívnak, hogy berohanjunk, majd természetesen végigrohanjunk a legkisebb is számít birodalmán, hogy megküzdjünk egy lassított felvételként funkcionáló pénztárossal, akinek már az agymosás komoly károkat okozott a fejében, vagy csak bosszúból szívja a vásárlók vérét azzal, hogy tüntetőleg olyan lassan dolgozik, hogy két árú lehúzása között, bármilyen operációt meg lehet ejteni rajta. Nem elég, hogy ennyire benéztem a kasszát, még egy elátkozott darab befőttes gumit sem sikerült találni abban az übernagy hodályban. Kifelé rohanva, küzdve a késés okozta sokkal betértünk egy papír-írószer boltba, és láss csodát, nekik volt. Miért kell nekünk ennyire ez az egyébként hasztalan motyó? Mert drága Kankalinom kedvenc nadrágjának slicce önhatalmúlag fel-le csúszkál, de leginkább le. Műköröm a köbön, így nem mondhatnám túl tehetségesnek a gumit tuszkoljunk a lyukba projektben, gondoltam kezelésbe veszem. A monstrum előtt leültem a padra, ő elém állt, szembe néztem a dologgal, ő odatartotta a kabátját, jókat röhögtünk. Majd egy ponton már fel akartam adni, mikor eszembe jutott, hogy a megfelelő célszerszám egy karnyújtásnyira van tőlem. Egészen pontosan a bocis tollam pici hegyével tuszkoltam át a gumigyűrűt egy apró lyukon, hogy végre hurokba foghassam és ő felcsavarhassa gombra és roboghassunk is tovább. Természetesen ő végig csivitelt én szakszerűen nem foglalkoztam azzal, hogy ki mit gondol, mert nem érdekel, mosoly volt és jó érzés, a dolog ciki mivolta is bejött, hogy egy aprósággal megoldottam egy bagatel gondot. Nem volt rossz nap, még talán élveztem is! :D