Van egy srác, nevezzük mondjuk Ádámnak és van egy csaj, nevezzük mondjuk Évának. Ez eddig szép és jó, talán még az originál Ádám és Éva sztori is megszülethetne belőle, de nem fog, mert Ádámunk nem tud érzelmeket generálni Évánk iránt. Ez gond. Ahogy teltek múltak a hetek ez természetesen megmutatta magát, mert Évánk tehetett bármit, hogy Ádám kedvében járjon, lepergett, mint a festék a salétromos falról… Na bumm, maradt a szex, hiszen azzal remekül lehet befolyásolni a teremtés koronáit, már nem beszélgettek csak együtt háltak. Hoppá, ez már gond a javából. Éva számolt Ádámmal, Ádám, hogy eközben mennyire szedte szét magát, úgysem működhet kifogássokkal horoszkóp köntösbe csomagolva az sajnos nem ismert, mert Ádám hallgatag férfi hírében áll, természetesen hozza is a karaktert Arany Málna díjat érdemelne érte. Majd jön a szokásos esti program, de ugyan minek hiszem már ez is unalmas és semmire sem jó. Ádámunk valahol máshol jár, lehet, hogy Brit felségterület 23-mas övezetében keresi régen megélt szerelmének utolsó szikráit, hiszen ragaszkodjunk a múlt fájdalmaihoz, és ahhoz a leírhatatlan bizsergéshez, amit még a paradicsom közepén Éva érezhetett, miközben a kígyó a bűnre csábította. Éljen a feminizmus, hiszem most már Ádám csábul el a kígyó kecses mozdulatára, sikamlós teste látványára. Majd Ádám az orgazmus pillanatában tudatra ébred és hogyan is fogalmazzam meg szépen, egyetlen szóval porig alázza Évát. Kurtizánokkal nem beszélnek így, mint abban a pillanatban ő, majd nagy sokára benyög egy bocsit. Ugyan ezt minek? Kérdem én gyarló halandó. Évánk beszélne, Ádám menekül, mert tudja, hogy túllőtt a célon, vagy csak, hogy visszasüppedhessen bájos melankóliájába, azt mantrázva magában, hogy ez az ő világa és Éva lökte őt oda. Legyen így, Éva erős és türelmes, bár most fáradt és fásult. Belefáradt, hogy régi emlékekkel és hamis démonokkal harcoljon valakiért, aki az ujja hegyét sem mozdítja azért, hogy legyen értelme egy légtérben tartózkodni. Felesleges. A múlt nyert, Ádám veszített, csak még nem tudja, mert ő még mindig a múltban bömböl, mint egy állomáson hagyott gyermek, akiről az anyja így mondott le. Árva és fél és hiányzik az Indiában kizsákmányoló leányzó. 23 vágást ejtett Éván, de ez mit sem számít. Éva erős és ezt is túléli, mert megszokta, hogy az Ádámok az ő életében nem változnak, csak épp máshonnan húzzák elő megfáradt lelküket, hogy az övéből feltöltsék magukat, majd a sárba tapossák. Világ Ádámjai reszkessetek! Éva, dühös és bosszúra szomjazik…
Bűnbeesés
2009.06.24. 01:14
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://jekaizmus.blog.hu/api/trackback/id/tr821204695
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.