B@sszuskulcs

 Úgy fest, ma rettenetesen unatkozom, és nincs jobb szórakozásom, minthogy írjak mindenféléről. Hmm… Mi van akkor, ha az én életemből azért marad ki az egészséges társfüggés, mert lecseréltem valami másra, amiben több fantáziát és nagyobb kihívást láttam? Munkafüggő lettem. Rosszul hangzik. Most itthon ülök és csinálhatnék bármit, aludhatnék, olvashatnék, pihenhetnék, főzhetnék, vagy csak úgy fetrenghetnék a tévé előtt jobbnál jobb filmeket bámulva, de ez nem megy. Az előbb sétáltam egy felesleges kört a konyhában, hátha valami jobban csalogatni fog, mint az, hogy a leveleim nézzem, amik bentről jönnek. Kis élménybeszámolók, hogy mi is történik, amíg én nem vagyok ott. Most is igyekszem aktív részese lenni a köznek, és még innen is megpróbálok belefolyni a benti dolgokba. Ez félelmetes és fogalmam sincs, hogy mikor vette át a munka az első helyet a szórakozást a sokadik helyre visszaszorítva. Szeretem a munkám, lehet, hogy itt a gond, mert ha én is unott, utálkozó fejjel járnék dolgozni, mint sokan mások, akkor most nem okozna ez gondot. De sajnos, vagy inkább hatalmas örömömre ez nem így van. Hiányzik. Hiányzik a munka és hiányzik a társulat, hogy head set-tel a fejemen tárgyaljak, mert szeretem csinálni. Munkafüggő lettem. Még egy függőség a kávé és a cigi mellé, de talán ez kevésbé káros, mint a másik kettő, bár ki tudja. Úgy fest szép lassan belecsúsztam egy értékrend dilemmába és nem az van az első helyen, aminek ott kellene lennie, hiszen az első helyen a család/barátoknak kell állnia és majd a sokadik dolog kell, hogy legyen a munka. De az sincs kizárva, hogy ez egy újabb menekülésre és megbúvásra alkalmas hely, ahol igazán én lehetek, és még fizetnek is érte. Persze vannak napok mikor kétoldali krónikus munkaundoritiszben szenvedek, de ez nagyon ritkán fordul elő velem. Lehet, hogy csak a kisvárosi légkör kezdett el némán feltekeredni a nyakamra, hogy lassan fojtson meg, nem tudom. Hiányzik a munka, a légkör, a kollégák, a kávé, a 10 perces cigik, a közös ebéd és minden olyan dolog, ami már a hétköznapok rutinja, de ettől lesznek kerekek a napjaim. Jól érzem magam, ha ott vagyok. Most sem rossz, csak már-már honvágynak nevezhetném a hiányérzetet, bár otthon vagyok. Ez elég viccesen hangzik. Nem is tudom melyik a rosszabb, a munka- vagy a társfüggés…