Mi az a pont, mikor már átlépjük azt a határt, hogy szükségünk legyen érzelmekre ahhoz, hogy szexbe kezdjünk?

Én a no name szex híve vagyok. Nem táplálok érzelmeket a partnereim iránt, hiszen hideg fejjel nem marad más, csak a puszta, gusztustalanul csodálatos élvezet, s utána, mint aki jól végezte dolgát a távozás mezejére lépek, vagy csak útjára bocsátom az áldozatot. Nincsenek hamis ígéretek, hogy majd hívlak, még kereslek és a többi szentimentális butaság, amit az érzelemmel sexelő kedves nőtársaim elvárnak. Mire fel? A férfi alapösztöne a vadászat, és ha mi komolytalan nők hírében állunk, akkor milyen jogon várnánk el, hogy komolyan vegyenek és egy X idő elteltével megkeresnek bennünket... Én fennhangon hírdetem, hogy egy vérbeli emanci punci vagyok, de hát van a B kategória, aki az érzelmet, a szerelmet, a kapcsolatot keresi. Ezzel még nincs is gond, a probléma akkor kezdődik, mikor ezt a keresést kivetíti az összes szembejövő hímtaggal rendelkező pasira, hiszen ő önbizalom hiányos, kell neki a pozitív megerősítés. Ebben a pillanatban belépett a mókuskerékbe, ahonnan nagyon nehéz kevickélni, főleg, ha még rá is kapcsolnak egy gyenge áramú motort, ami csak teker, tekeri és tekeri tovább, még a fáradtság és a fásultság meg nem öli. Harcol, küzd, küszködik és teper. Hazudik magának, hazudik a világnak. Minden erektált hímtag közeledését érzelmekkel várja, mert ő ugye csak akkor tud szexelni, ha érzelem van, bár már maximum maga iránt táplál érzelmeket, hogy kendőzze a komplexusait, hogy fél egyedül lenni, mert meg van szokva, hogy van mellette valaki, akivel hisztizhet, akit lealázhat, akire panaszkodhat fűnek, fának, vadvirágnak. Aki van olyan balek, hogy ezt elnézi neki, mert vele komoly ellentétben feladta a vadászatot és megelékszik azzal, amilyen van. Álarcok mögé préseli azt, hogy ki is ő, hiszen ő sem tudja magát meghatározni. Egyik nap Júliát játszik, a másik nap Feme Fatal-t, de nem több ez, mint kétségbeesett kapkodás, hogy bizonyítsa, hogy még most is sexi és csábító és akár még társ is tudna lenni, ha nem kötné le a félreb@szás mérgező ösztöne. Kiutasít mindenkit az életéből, aki szembesíti a hibákkal, amiket szép lassan felhalmoz maga körül. Menthetetlenné válik és mikor majd ezzel szembesül, akkor már nem lesz ott a környéken senki, aki megfogná a kezét és visszahúzná a normál életbe, vagy csak mellé ülne, megsímogatná a kézfejét és nagyokat hallgatna anélkül, hogy azon járna az esze, hogy hogyan jusson a bugyijába... Sajnálom, hogy ezt az életet választotta, hogy nem tud magával mit kezdeni, hogy rossz döntéseket hoz és nem csak a testét prostituálja, hanem a lelkét is. Neki mára csak ez jutott....