Van egy nagyon kedves ismerősöm lent vidéken, akivel egészen őszintén megvallva a nagy világnak intim kapcsolatba bonyolódtam. Absolute messze jártam saját magamtól mikor a kamut hitelesnek találtam, miszerint, csak velem lép félre... Hehe... Kis butus...
Na mindegy, valami oknál fogva a leányzó bye-bye-t intett az ifjú titánnak és láss csodát, erről engem rögtön tájékoztatott! Itt ismét nevetésges hibába estem, mert megfordult először a kis buksimban a mi lenne ha komolyan vennénk egymást kérdés, amit ekkor még kényelmesen el is hessegettem, de anyukám addig-addig mantrázta, hogy komolyan eljátszottam a gondolattal. A minap a Margitszigeten szellőztettem át a szétbombázott agyamat, hogy az eddig elvarrt szálaktól is megszabaduljak, mikor már egy relatíve régóta húzódó sms társalgás végére kellett jutnom.
Gondoltam csak egyszer kell bátornak lenni, terítsük ki a kártyákat. Természetesen miután leírtam, hogy mi is az a beteg gondolat, amit mindig elhessegetek bezárultak a kommunikációs csatornák egy időre. Már kényelmesen hazacsattogtam a kis városi természetjárásból mikor megtört a jég. Jött egy üzi, ahol ő nagy kegyesen kifejtette, hogy mi remek barátok vagyunk és még ilyen nem volt az életében és ez tök jó, ja és, hogy a szentélyembe fogadom az grátisz öröm! :D Na itt jött a satu fék, diszkrét félmosoly mellett visszatettem a pultra a telefon, válaszra sem méltatva az imént olvasottakat, mert hát minek is? A kényelem az kényelem és én már az elején elcsesztem az egészet. Eltelt sac fél óra, jött még egy üzenet, reméli, hogy nem bántott meg. Hmm... csodás, gondoltam magamba, azért ez már választ érdemel. Engem már régen nem tud senki bántani, tudom kitől mire számíthatok... A válasz gyors reakcióval járt, hogy még ő kér elnézést... hehehe... én nem fogok, mert nincs miért, hogy diszkréten bunkó voltam az nem célzás volt, hanem találat. Majd még egy üzenet, hogy vidéken vagyok-e? Írtam nem. Pedig szívesen átjött volna, hogy erről beszélgessünk, nem kell beszélgetnünk, mert minek, ha nincs elég barátom és akarok még egyet veszek egy kutyát. Ennyi. Erre azért még nekem sincs szükségem, ebben csak az a szomorú, hogy igazi BALEK voltam...
Mára ennyi a mese! :D
