Két órát töltöttem ma is azzal, hogy lejussak vidékre, mert itt a nyúl ünnepe és ilyenkor illik a családdal lenni és egy kicsit kiszellőztetni a pesti levegőt a tüdőnkből. A nap gyönyörűen sütött, de erre még télen is képes, a csoda viszont a fákban és mezők gyönyörű élénk színeiben rejlik. Virágzó gyümölcsfák és leírhatatlan zöld színű mezők szegélyezték a sinpárt, amin robogtam egy büdös, koszos szerelvényen, de most ez sem lombozott le. Gyönyörű rózsaszín illatozó gyümölcsfák, rügybe borult álmos ébredezés lett úrrá a világon. Imádom, erőt ad és életkedvet. Rajongok érte, mert csodálatos. Belém ivódik kedvet ad az élethez, hogy kiszakadjak a négy fal közül, hogy belesüppedjek és eltűnjek benne. Ott sorakoztak az álomszuszékok is, akik még harcolnak a feltámadással, vagy már nem is kelhetnek fel újra. Szeretem a tavaszt. Az illatait, a hangjait, ahogy egy pillanat alatt megérkezik és még észre sem vetted, hogy itt van, de már papucsban és rövidujjúban lépsz ki a kapun. Az éjszakák zordsága megropan alatta és hívogat, hogy csavarogj vele, miközben tekinteted az égre tapasztod, hogy gyönyörködhess a csillagokban. Hangulatot kelt és üdévé tesz. Jelzi, hogy nyakadon a nyár, mert ő nem maradhat sokáig, csak még homlokon csókol és kiragad a hétköznapok szürke egyszerűségéből néhány pillanatra. Ha ügyes vagy vele maradhatsz még ereje ki nem huny, vagy inkább átalakul egy füllesző döbbenetté... Remélem kapok még tőle néhány hetet, hogy szerelmet vallhassak neki nap mint nap!