Az elmúlt három és fél évben, mióta egyedül vagyok egészen leszoktam mindenről, ami egy párkapcsolatban benne foglaltatik. Tény, hogy nem sok minden hiányzik az adott ritusok közül, de egy valami mégis szöget ütött a kis fejemben, mikor az éjjel valamire felrévedtem. Hiányzik a csók. Ez az egy dolog, ami igazán hiányzik. Tudom bagatel dolog, és ha megkapnám nap, mint nap, akkor nem lenne értékes, de már nem tudom megmondani mikor volt utoljára igazi csókom. Az a finom, puha ajak érintés, amire csak néhány pasi képes, mert ugye itt is kevés olyan van, akivel egy hullámhosszon vagyok, mea culpa. Még mindig emlékszem az elsőre, a rémületre, ami akkor bennem volt, hogy jesszum pepi!!! mit is kell ilyenkor csinálni, de a megoldás jött magától. Sőt a 3-ra is nagyon emlékszem, ugyanezen az éjszakán történt, söröztünk, hideg volt a nyelve és sör íze volt, ez alapból rosszul hangzik, de akkor tökéletesen jó volt. Hiányzik, nagyon, talán most jobban, mint az igazi nagy ölelések... buááááááá