HTML

B@sszuskulcs

Ami érdekel, ami bosszant, ami annyira, nem, vagy csak érzések szavakban, vagy csak unalom karakterekben, én és a világ, a világ és én, és még sorolhatnám, de már így is elvettem a kedved az olvasástól kedves idegen.... :D Tsók

sorozatképek hanggal

vadászaton...

basszuskulcs 2009.02.26. 19:49

 

Munkába indultam, mert dolgozni ugye kell és nincs is vele gond, mert örök (ki tudja meddig) imádattal rajongom a munkámért! Nem különben lelkesedek a kollégáimért is, úgyhogy a melóhely, mint olyan, egész kellemes időtöltés az életemben. De nem ez a lényeg, utazásra alkalmas eszközöm a BKV kissé lepattant metrója, az állomásokkal semmi gond, hiszen azok gyönyörűek, már csak a szerelvényekkel kellene csodát tenni, de hát ez még várat magára. Szóval lesuhantam a mozgólépcsőn és éreztem magamban azt az adrenalint, amit a vadászok érezhetnek magukban, mikor a prédát meglátják újkori fegyvereik távcsövében, a trófea a célkeresztben, a légzés és a szív pumpálása lelassul az elsütő szeg lenyomásának pillanatában, majd miután visszarúgott a puskatus minden újra felgyorsul. Az én távcsövem a két barna szemem. A vadász tekintetével néztem végig az elém táruló embermasszában, prédát kerestem, tüzetesen megvizsgáltam mindenkit, aki egy kissé is érdekessé vált. Az érzés leírhatatlan, az a nyugalom, amivel telecsordul minden sejtem, az összpontosítás képessége. Nagyon imádom. Ezer és egy éve vadásztam utoljára, most is inkább csak a szemem járattam körül, hiszen, se időm, se igazi indíttatásom nem volt bármibe is komolyan belekezdeni. De ami késik nem múlik, éljenek az örök mondások. Várom a pillanatot mikor végre olyan préda kerül elém, akit érdemes hajtani, de az is csak addig fog érdekelni még meg nem kapom és el nem dobhatom pont olyan gyorsan, mint ahogy birtokba vettem! Érezni akarom a vér szagát, ami jelen esetben a bőre illata, elkapni, meghódítani, birtokolni néhány órán át, majd ott hagyni, s csak a skalpját magammal vinni, mint valami trófeát. Mindegyiktől el kellene hoznom valamit, csak valami apróságot, selyemkendőkbe csomagolni, és egy sötét bőröndbe tenni, hogy majd évek múlva asztalra dobott lábakkal mosolyogjak gyermeteg emberi gyarlóságukon, és az igazán hiteles hazugság megható emlékein mosolyogjak pezsgőmet kortyolgatva…

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://jekaizmus.blog.hu/api/trackback/id/tr80968294

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

oO_Oo 2009.02.26. 22:32:30

Nekem is van hasonló passzióm. Ülök reggel a metrón bámulom a kómás arcokat, a füleben dübörög a zene ébresztő gyanánt és közben figyelem az embereket. Közben találgatom ki min filózik épp ... Az egyik olyan kétségbeesett arcot vág, hogy tuti otthon hagyott v.mit. A másik morcog v.mi miatt, a harmadik olyan világfájdalmas nézéssel bambul a világba, hogy bizti bevág az alsónaci :) Egész jól el szoktam szórakoztatni magam aztán hirtelen azt veszem észre, hogy befutunk egy állomásra és a szemem előtt pörögnek hazánk nagyjainak képei :)

bunnysutra · http://hokisasszony.blogspot.com 2009.02.27. 14:22:14

Édes Vadász Testvérem! Fényképezd le őket, még amikor az ágyban hevernek... egy képnél több nem is kell! Mert gondolom nem épp a kígyó frissen lehúzott, nedves bőre kell neked... ^_^
süti beállítások módosítása