B@sszuskulcs

 Milyen gyakran fordulhat az elő, hogy megúnsz egy életet és úgy döntesz az Y elágazáshoz érve, hogy nem a naplementés prérit választod, ami tele van jobbnál jobb vadászmezőkkel, kedves indiánokkal és ki tudja mennyi rég nem látott ismerőssel, hanem inkább a tövisekkel…

 Soha nem láttam még így, mindig ő volt az erős és a bátor, mindig vigyázott rám, még ha nem láttam akkor is, ő volt az, akire bármikor támaszkodhattam, támaszkodhatok, tegnap mégis szilánk volt csupán. A teljes kép egy apró szilánkja, aki félelemtől remeg, mert nem…

 Új szerelmem van, nem, nem pasi, még véletlenül sem, hiszen nehéz egy pasit úgy szeretni, mint az én kis drágámat! Lángoló szerelemmel rajongok érte, bár ezt most a notim nem hallhatná, de mivel szoros együttműködésben vannak, így talán nem lesz féltékeny a dolog miatt...…