Drága barátnőm Ambozia szerelembe esett egy Guruval, aki szeret virágról virágra szállni. Ez már feszültségre adhat okot, hiszen az én Szerelmetes Ambroziám minden, csak nem független, így a csalfa rossz …urvák népes táborához csatlakozott csipetnyi botladozásával. Hmm… Guru barátunk a korrektség mintaképe, ezért sajnos semmiképp nem tudom elmarasztalni, hiszen ő korrekt módon közölte, hogy milyen céllal épít ki rokonszenves viszonyt a fent említett leányzóval. Ő ebbe belement, majd bekapcsolt a kapcsolatfüggők kémiája, és se Istent, se embert nem ismerve totálisan belehabarodott a drága Guruba. Ezzel sem lenne még gond, hiszen a szeretői jogviszony nem egy rossz dolog, főleg, ha mi vagyunk a csalfák, de mikor Gurunk vérmérséklete magas bércekre hágott, és ennek hevében egy másik közismert tündérrel hágott, akkor eltörött az a bizonyos mécses. Gurunk jóindulatát kifejezve a két arcán csúszó angyalkának elregélte, hogy szíve egy harmadik nő kegyeiért kalapál egyre hevesebben, ekkor az én Ambroziám mit sem foglalkozva a megaláztatással továbbra is kegyeibe és ölébe fogadta volna a hősnek nem mondható daliát. 
Itt én már totálisan elképedtem, hiszen inkább hasonlít eltaposni való csúszó-mászóra, mint gerinces, tartással megáldott úrinőre. Most saját romjain üldögél és nyakig merül az önsajnálat szürkés fekete kőolaj sűrűségű mocskába. Ezzel sincs gond, hiszen meg kell gyászolni azt, ami fáj… de mikor már az üveg után nyúlok az gond. Ő élete, nem menthetem meg, mert nem akarja, hogy megmentsék, bántom én is nap mint nap. Durva véleményeket vágok az arcába, hogy végre felébredjen és megrázza magát. Kezd hiperaktív bipolaritásba zuhanni, hiszen a hangulatváltásai nagyon intenzívek. Az egyik pillanatban még tele szájjal röhög a következőben a sarokba fordulva bőg. Szerelmes és bolond, hazudik annak, aki szereti, és hisztiben fetreng egy olyanért, aki lesz@rja magasról. Hmmm… Már csak az a kérdés, hogy harcba szállja ellene azért, hogy összeszedje magát, vagy hagyjam, hogy elinduljon a lejtőn, amin már soha nem fog tudni visszakapaszkodni…?
Itt én már totálisan elképedtem, hiszen inkább hasonlít eltaposni való csúszó-mászóra, mint gerinces, tartással megáldott úrinőre. Most saját romjain üldögél és nyakig merül az önsajnálat szürkés fekete kőolaj sűrűségű mocskába. Ezzel sincs gond, hiszen meg kell gyászolni azt, ami fáj… de mikor már az üveg után nyúlok az gond. Ő élete, nem menthetem meg, mert nem akarja, hogy megmentsék, bántom én is nap mint nap. Durva véleményeket vágok az arcába, hogy végre felébredjen és megrázza magát. Kezd hiperaktív bipolaritásba zuhanni, hiszen a hangulatváltásai nagyon intenzívek. Az egyik pillanatban még tele szájjal röhög a következőben a sarokba fordulva bőg. Szerelmes és bolond, hazudik annak, aki szereti, és hisztiben fetreng egy olyanért, aki lesz@rja magasról. Hmmm… Már csak az a kérdés, hogy harcba szállja ellene azért, hogy összeszedje magát, vagy hagyjam, hogy elinduljon a lejtőn, amin már soha nem fog tudni visszakapaszkodni…?
